Hirdetés


A modern, felgyorsult világra sajnos az a jellemző, hogy mindenkit belepnek a gondok, amelyek elborítják a mindennapjainkat. Így egyre kevesebb kapacitásunk és figyelmünk marad arra, hogy mások gondjait is észrevegyük.
Ha azonban erre mégis képesek vagyunk, nagyon sokat tehetünk másokért. Az alábbi történet szereplője nem váltotta meg a világot, azonban az a kis odafigyelés és segítség, amit egy embertársának juttatott, annak az egy embernek valóban a világot, az életét jelentette.

Hirdetés

Egy 16 éves fiú nap nap után ugyanazon az útvonalon ment az iskolába, és bár neki sem volt sok zsebpénze, minden nap adott némi aprót egy hajléktalan koldusnak, hogy az élelmet vehessen magának belőle.
A koldus eleinte visszautasította a pénzt, mert átlátta, hogy egy tizenéves fiú nyilván szintén nem dúskál a pénzben, de egy idő után ráállt, hogy elfogadja a segítséget. Minden nap beszélgettek pár szót, és a srác megtudta, hogy a koldust Ivánnak hívták. Barátok lettek ebben a különös helyzetben.
Aztán egy nap a koldus eltűnt, és a fiú soha nem látta őt többet.

Hirdetés




Telt és múlt az idő, a fiú felnőtt, és már egy irodában dolgozott. Egy nap megállította az utcán egy öltönyös férfi. “Nem ismersz meg?” – kérdezte tőle. Nem tudta, hogy mit válaszoljon, mivel elsőre fogalma sem volt róla, hogy ki lehet.
Ám ahogy bámult az arcába, elkezdett derengeni, egykori hajléktalan barátjának, Ivánnak az arca. Nagyon megörült! Az öltönyös férfi elmondta, hogy a segítség és odafigyelés sok-sok évvel ezelőtt, segített neki kimászni a gödörből, mert erkölcsi támogatást is jelentett. Össze tudta szedni magát, hogy munkát találjon, aztán pedig összekuporgatott annyi pénzt, hogy pszichológushoz járjon, és rendbe tegye a lelkivilágát. Azóta már normális életet tud élni!
Ilyen sokat számít, hogy odafigyeljünk másokra! Te mikor segítettél legutóbb egy rászorulón?

Hirdetés
Hirdetés