Hirdetés
Sziasztok! Ezt muszáj veletek megosszam! Orvosként dolgozom a Heim Pál Gyermekkórházban! Volt egy 10 éves kis betegem, akit 2 éven keresztül kezeltem leukémiával, de hál isten sikerült kigyógyítanom belőle.
Amikor ma közöltem vele, hogy ez volt az intézetben az utolsó napja, minden rendben van és estére már a saját ágyában aludhat, heves pityergésbe kezdett:
Hirdetés
Ennyi volt a válasza: “Doktor néni, nem azért sírok, mert végre mehetek haza, hanem mert magával nem találkozom többé.” Mondanom se kell, én is pityeregni kezdtem azonnal! Talán ez volt az a mondat, ami egy jó ideig arra késztet majd, hogy igen is nem szabad feladnom semmit. Diósi- Kovács Rózsa
Köszönöm, hogy elolvastad rövid kis történetem!
Ha neked is elnyerte a tetszésedet a cikk, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
