Hirdetés
A kis herceg, a legendás,világszerte ismert mese, mely a felnőtteknek is íródott, az allegorikus kisregény tekinthető Antoine de Saint-Exupery leghíresebb munkájának. A mű 1943. április 6-án jelent meg New Yorkban, és ma már több mint 180 világnyelvre fordították le. Úgy tűnik, hogy nincs olyan ember a világon, aki ne ismerné az apró, szőke hajú kisfiút, aki egy külön bolygón él a rózsájával.
Azok számára, akik hosszú ideje nem olvasták már ezt a bölcs és egészen megható művet, azoknak összegyűjtöttük a könyv legjobb idézeteit, melyek a szeretetről, a barátságról szólnak, amelyek segítenek, hogy a világra melegebb és barátságosabb szemmel tekintsünk:
Hirdetés
1. „Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”
2. „Szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja.”
3 “Az emberek – mondta a kis herceg – gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nem tudják, mit keresnek. Erre elkezdenek ágálni, és csak forognak körbe-körbe…”
4. „Fegyelem kérdése – mondta egyszer később a kis herceg. – Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.”
5. „– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.”
6. „A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
7. „— Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.— Nem találják meg – mondtam.— Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…”
8. „— Hol vannak az emberek? – kérdezte később a kis herceg. – Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.— Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó.”
9. „Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”
10. „Ha azt mondjuk a felnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: “Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!””
11. „[…] a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?” “Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.”
12. „Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad…”
13. „— Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.— Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.— Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”
14. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
15. „— Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!Kisvártatva hozzátetted:— Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket…— Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?Erre azonban a kis herceg nem felelt.”
16. „A beszéd csak félreértések forrása.”
17. „– Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
18. Nem tudom – mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
19. „A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki.”
20. „Jó az embernek, ha volt egy barátja, még ha rövidesen meg is kell halnia.”
21. „Felelni nem felelt a kérdéseimre; de ha valaki elpirul, az ugye azt jelenti, hogy “igen”.”
22. „Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. “Ott van valahol az én virágom” – gondolja magában.”
