Hirdetés
Alföldi Róbert: Én egy másmilyen országban szeretnék élni
“Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell tudnom, ki az egészségügyi miniszter, mert ha orvoshoz, kórházba kell mennem, működik a rendszer. Ha az élet minden területén lenne egy nemzeti minimum, el tudnám fogadni”
Hirdetés
Részlet az interjúból:
Még az is rendben van, ha valaki a kultúrában a kormányzathoz közelebb álló produktumot hoz létre, azt jobban támogatják. De ne arról szóljon a történet, hogy aki nem úgy gondolja, ahogyan a hatalmon lévők elvárják, előírják, az ne legyen. Mindenkinek, aki a kultúrában dolgozik, normális lehetőségei legyenek arra, hogy tisztességesen elvégezze a munkáját. Azon felül, mint mindannyiunknak, a kormányzatnak is lehetnek kedvencei. Nem ezzel van probléma, hanem azzal, hogy nincs meg a sokat emlegetett nemzeti minimum. Annyi stadiont építenek, amennyit akarnak, ha nem kell bevinni a kórházban fekvő hozzátartozónknak a WC-papírt, a gyógyszert és a kötszereket. Attól függjenek a dolgok, hogy hogyan dolgozom, ne pedig attól, hogy vélten vagy valósan melyik politikai oldalhoz tartozom.
Hirdetés
– Mit gondol, kormányváltás után enyhülhetne a szembenállás a végletekig megosztott magyar színházi élet két szekértábora között?
– Nem látok az „én szakmai oldalamon” olyan vezető személyiséget, akinek lenne bármilyen szándéka arra, hogy megszüntessen mindent, ami nem az ő gondolatmenetét visszhangozza. A másik oldalon látok ilyet. Ha ezt a fajta gondolkodást kiszednénk a kulturális életünkből, az már nagyon sokat segítene. Az, hogy Iványi Gáborékat rendszeresen a megszűnés veszélye fenyegeti, nem egy adminisztrációs véletlen. Azon dolgozik valaki. Ha egy egyház, amely az elesetteket, szegényeket, rászorulókat istápolja, ilyen helyzetbe kerül, abba valaki energiát fektet. Ez a legfölháborítóbb benne. Valaki azért dolgozik, hogy Iványi Gáborék ne legyenek.
Hirdetés
– Nyilvánvaló, hogy csak a politika legfelsőbb szintjéről érkezhet ilyen utasítás.
– Ez borzalmas! Ugyanígy van a kultúra világában is. Azon nem lehet dolgozni, hogy valami ne legyen, valakik ne dolgozhassanak, és más típusú gondolkodásnak semmilyen terepe ne legyen. Ha a főnök által erőltetett harc megszűnne, akkor az csak normálisabb megközelítést tudna magával hozni. Mint ahogyan korábban sem volt semmi probléma azzal, hogy ki hogyan gondolkozott a színházi szakmában.
