Hirdetés
Egy fickó megelégeli, hogy tele a lakása svábbogarakkal. Mindenféle irtószert kipróbál, de nem válik be egyik sem. Végül kínjában elmegy a boszorkányhoz:
– Boszi, teli a lakásom svábbogárral. Nincs valami klassz varázsigéd svábbogár ellen?
– Van, fiam, van, de nagyon nehéz alkalmazni!
– Mit nekem nehézség, kérem a varázsigét!
– Jól van fiam. Menj haza, állj ki a lakás közepére és teli torokból üvöltsd el magad, hogy “R0h@dék svábbogarak, takarodjatok a büdös fr@ncb@!” De ne felejtsd el fiam, nagyon fontos, hogy a varázsige alkalmazása közben nem szabad nevetni!
– Köszi boszi, örök hálám!
Rohan haza a figura, beáll a lakás közepébe:
– R0H@DÉK SVÁBBOGARAK, TAKARODJATOK A BÜDÖS FR@NCB@!
És láss csudát, a lakás minden zegéből, zugából elősorjáznak a svábbogarak, és masíroznak kifelé az ajtón. A manusz tátott szájjal bámulja, ez már döfi! Ez aztán a varázsige! Már az utolsó svábbogár mászik át a küszöbön, amikor előbukkan egy vénségesen öreg svábbogár, mankóval bukdácsol a menet után és cérnavékony hangon kiáltozik:
– Várjatok meg! Várjatok meg!
Barátunknak ez úgy tetszik, hogy leül a földre a röhögéstől. A mankós svábbogár döbbenten nézi, majd felderül az arca és fürgén a küszöbhöz biceg és kiordít:
– Srácoook! Srááácoooook! Gyertek vissza! Csak vicc volt!
