Hirdetés
Lajost fél éve ismertem meg, és nagyon megszerettem. 38 éves vagyok, és azt hittem, végre révbe értem.
Már az elején elmondta, hogy egy háztartásban kénytelen élni a volt feleségével. Állította, már csak baráti a viszonyuk. Nevelik a gyerekeiket és különben sincs pénzük két háztartást fenntartani.
Hirdetés
Az elmúlt hónapok során jószerivel állandóan ingázott a lakásom és a háza között. Sokszor nálam aludt, ebből is azt szűrtem le, hogy otthon már nincs semmi az asszonnyal, akit Katinak hívnak. A barátom azt mondta, szerelmes belém, és el is akar venni feleségül. El akar válni a feleségétől, aki ebbe már bele is egyezett.
Éppen csak a lényeget nem mondta. Hogy ők úgy képzelik, a család is marad a házban, meg én is odaköltözöm. Ezt szerették volna. Ez akkor derült ki, amikor Kati átugrott hozzám a gyerekekért, akiket Lajos áthozott hozzám, amíg az anyjuk orvosnál volt. A srácok nagyon aranyosak voltak, és úgy tűnt, nem zavarja őket, hogy az apjuk engem ölelget.
Hirdetés
Szóval befutott Kati, és mondta, hogy nagyon örül, hogy végre megismeri az új asszonyt, szerinte jól megleszünk egymással. Javasolta, hogy menjek át vacsorára, főz valami finomat. Majd rákérdezett, hogy szeretnék-e én is babát, mert ő örülne, ha megint lenne kisgyerek a háznál…
Köpni-nyelni nem tudtam. Lajos, amikor kettesben maradtunk, azt mondta, hogy igen, gondolkodtak a dolgon, ő meg Kati, és arra jutottak, hogy nem szeretnének szétköltözni. Válni ugyan elválnak, hogy engem is (!?) elvehessen. És hogy szerintük elég nagy a ház két családnak is, és higgyem el, boldogok leszünk.
Hirdetés
Teljesen kiakadtam. Látni se akartam Lajost napokig, hiába kuncsorgott. Mikor végre felvettem a telefont, azt javasolta, menjek oda hozzájuk a nyárra, de ne adjam fel a lakásomat – próbáljam ki a közös életet, mielőtt nemet mondok arra, amit nem ismerek.
Hát nem tudom. Lehet, hogy nem kellene ennyire elzárkóznom. De osztozni se szeretnék a férfin, akit szeretek.