Hirdetés
A hájas tészta recept a tél süteményének leírása. Rendkívül laktató, karakteres ízű, különleges tésztaféle, mely nem a mai világra termett, az emberek nem szeretnek már sokat bíbelődni az előkészítéssel.
Manapság ha neki is állunk, akkor esélyesen ledaráljuk a hájat, egykor sokkal aprólékosabban dolgoztak az asszonyok, Gyúrták a hájat víz alatt, hogy puhuljon, de nagyanyám például kapargatta, hogy puha, pépes anyagja legyen – könnyen lehessen kenni, egyenletesen.
Hirdetés
A hájas tészta recept hozzávalói:
A tésztaféle elkészítésének módja:
Fél kiló lisztből, csipetnyi só, két tojás sárgája s egy kocka kevés tejben feloldott élesztő hozzáadásával (no meg egy decinyi fehérbor sem árt, de legalább egy kanálka ecet) kalácstészta keménységű anyagot gyúrunk és félretéve kelni hagyjuk. Inkább pihentetjük, mint kelesztjük.
Hirdetés
Fél kiló nyers, friss, vastag hájról eltávolítjuk a és hártyákat, és minden nem oda való dolgot, majd hideg vízben addig dolgozzuk, gyúrjuk, “nyomorgatjuk”, amíg puha, vaj szerű anyag lesz belőle. Vigyázzunk, hogy a zsírban levő cérna vastagságú “inakat” és erecskéket mind eltávolítsuk.
Mikor a zsírt kidolgoztuk, két evőkanál liszttel meggyúrjuk. Ezután a kalácstésztát kinyújtjuk, a hájat rákenjük és a tésztát négyfelől gondosan összehajtjuk. A régi öregek úgy tartották, hogy a hajtogatás sorrendjére nagyon kell vigyázni, mert ha a következő hajtogatások valamelyikén nem ugyanolyan sorrendben formáljuk a tésztát, akkor nem bomlik egyforma szép papírszerű lemezekre.
A hajtogatott tésztát negyedórára-félórára jó hideg helyre tesszük, aztán ugyanúgy magunk elé helyezve, újra kinyújtjuk és összehajtogatva negyedórára újra hideg helyre tesszük.
Ezt az eljárást összesen ötször ismételjük meg.
Végül ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, négy ujjnyi széles kockákra vágjuk és a kockák egyik felét gyümölcsízzel megkenve, a másik felét vigyázva ráhajtjuk s a hajtás vonalánál kicsit lenyomjuk.
Tetejét vajjal megkenjük és jó meleg sütőben kisütjük. Ha a hajtogatást jól végezzük, a tészta elől gyönyörű leveledre nyílik szét.
Természetesen nem feltétlen lekvárral kell készíteni, valójában rajtunk áll. Ez egy alaptészta. Készíthetünk belőle krémeslapot, vagy akár pogácsát, tölthetjük bármilyen sűrűbb anyaggal. Rendkívül jól passzol hozzá a szatmári szilvalekvár, de nagyon finom mák, vagy dió töltelékkel – felfőzve persze, mint a bejglikhez kell, de a túró sem megvetendő egy jó kis hájas tésztába bugyolálva…
Hirdetés
Fontos, hogy ne melegítsük agyon a tésztát, és hogy a vágását mindig felforrósított késsel végezzük. A késnek annyira forrónak kell lenni, hogy ahogy belemetszünk az anyagba, annak sercegnie kell.
Ezen kívül lényeges még, hogyha a tetejét lekenjük bármivel, de főleg tojással, akkor annak az oldalára, a vágási felületre nem szabad lecsorognia, mert összetapasztja a tészta lapocskákat, és azok nem fognak sütéskor kinyílni, ezáltal sületlen hatását fogják kelteni, szalonnássá válik a tésztánk.
