Hajléktalan embernek álcáztam magam New Yorkban, és senki nem vett észre. Érezhettem, milyen lehet egy hajléktalan embernek.

Hajléktalan embernek álcáztam magam New Yorkban, és senki nem vett észre. Érezhettem, milyen lehet egy hajléktalan embernek.
Az emberek csak elhaladtak mellettem és undorodva néztek rám. Egyetlen hölgy volt kedves velem, Ő adott nekem valamennyi élelmet. Felejthetetlen tapasztalat volt. Oly sokszor felejtjük el, mennyire szerencsések vagyunk.

Ám nem szabadna ezt természetesnek vennünk. És ha tudnánk segíteni valakin, akkor tegyük csak meg. Épp ezért, amikor végeztem a “kísérlettel”, körbejártam a városban, és kaját, illetve 100 dollárosokat adtam minden hajléktalan embernek, akivel találkoztam. Sírtak, hálásak voltak. Légy te a változás, amelyet a világban szeretnél látni.
/Richard Gere/