Kötelező előírás lépett életbe – Szeptember végéig erre kell figyelniük a gazdáknak

A rendkívüli aszály miatt ismét kiemelt kérdéssé vált, miként lehet megőrizni a termőföldben azt a kevés nedvességet, amely még rendelkezésre áll. Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium ezért külön felhívta a figyelmet a Közös Agrárpolitika feltételességi rendszeréhez tartozó HMKÁ 6 előírásra. A szabály értelmében az érintett gazdálkodóknak július 15. és szeptember 30. között biztosítaniuk kell a minimális talajborítást. Az előírás célja, hogy a föld a nyár legmelegebb és legszárazabb időszakában se maradjon teljesen fedetlenül – írja a magro.hu.

A csupasz talaj gyorsabban felmelegszik, intenzívebben párologtatja el a vizet, felső rétege könnyebben kiszárad, szerkezete romolhat, és a talajban élő szervezetek számára is kedvezőtlenebbé válhatnak a körülmények. Mindez a következő vetés sikerét és a gazdaság későbbi jövedelmezőségét is veszélyeztetheti. A kötelezettség tehát nem pusztán adminisztratív szabály. Betartása egyszerre szolgálja a támogatási feltételek teljesítését, a talaj védelmét és a következő termesztési időszak előkészítését. A minimális talajborítást július közepétől legalább szeptember végéig fenn kell tartani. Az előírás többféle módon is teljesíthető: őszi vetéssel, másodvetéssel, meglévő növényállomány megőrzésével vagy a betakarítás után visszamaradó tarló fenntartásával. Ez azt jelenti, hogy a betakarítást követően nem feltétlenül az azonnali és teljes talajművelés a legkedvezőbb megoldás. A mostani száraz időszakban a tarló meghagyása sok esetben természetes védőrétegként működhet. A növényi maradványok árnyékolják a felszínt, mérsékelhetik a talaj felmelegedését, lassíthatják a párolgást, és kedvezőbb környezetet biztosíthatnak a talajélet számára. A minisztérium szerint az idei rendkívüli aszályban a tarló fenntartása különösen indokolt és költséghatékony megoldás lehet.

Az elmúlt évek időjárása egyre gyakrabban mutat szélsőséges képet. A hosszú, csapadékmentes időszakokat sokszor hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső követi, amelyet a kiszáradt talaj nem minden esetben képes megfelelően befogadni. Ebben a helyzetben a termőföld vízmegtartó képessége alapvető jelentőségűvé vált. A növényzettel, tarlóval vagy növényi maradványokkal borított felszín kevésbé forrósodik fel, és lassabban veszít nedvességet. A megőrzött víz különösen a gyökérzónában fontos, mivel a következő kultúra kelését, kezdeti fejlődését és későbbi terméseredményét is meghatározhatja. A minisztérium arra is felhívta a figyelmet, hogy a klímaváltozás hatásai miatt a talaj vízmegtartó képességének javítása már nem csupán környezetvédelmi cél. A mezőgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltételévé vált. A talajborítást sokan elsősorban támogatási kötelezettségként kezelik, pedig közvetlen gazdasági haszna is lehet. Ha a felső talajréteg teljesen kiszárad, elporosodik vagy elveszíti kedvező szerkezetét, a következő vetés nehezebben indulhat. A rosszabb magágy miatt egyenetlen lehet a kelés, gyengébben fejlődhet az állomány, és növekedhet a terméskiesés veszélye. Az aszályos időszakokban ezért minden talajban maradó milliméter víz számíthat. A túl száraz föld az őszi munkákat is megnehezítheti. A talajműveléshez több üzemanyagra lehet szükség, jobban terhelődhetnek a gépek, nehezebbé válhat a magágykészítés, és a vetés eredményessége is bizonytalanabb lehet.

A talajborítás ezért hosszabb távú befektetésként is értelmezhető. Aki megőrzi a tarlót vagy más megfelelő módszerrel védi a föld felszínét, a következő termesztési időszak indulófeltételeit is javíthatja. A HMKÁ 6 előírás nem egyetlen technológia használatát követeli meg. A gazdálkodók többféle megoldás közül választhatnak a terület adottságai, a vetésszerkezet, a talaj állapota és a következő növénykultúra alapján. A tarlóval borított területeken sekély tarlóhántás és tarlóápolás, valamint középmély lazítás is végezhető. A talajtakarásnak azonban ezek után is fenn kell maradnia. A középmély lazítás csak abban az esetben fogadható el, ha a lazítókések nyomvonalát leszámítva a felszín továbbra is megfelelően fedett marad. A szabály célja nem a föld teljes érintetlensége, hanem a talaj védelmének fenntartása. Egyes területeken a másodvetés jelentheti a megfelelő megoldást, máshol azonban az extrém száraz talaj miatt alacsony lehet a kelés esélye. Ilyen körülmények között a tarló megőrzése lehet a legbiztonságosabb és leggazdaságosabb választás. A repce és a kalászos gabonák betakarítása után visszamaradó növényi maradványokra ezért most nem hulladékként, hanem a földet védő takaróként érdemes tekinteni. A tarló árnyékot ad a talajnak, lassíthatja annak kiszáradását, mérsékelheti a szél okozta talajmozgást, és csökkentheti a felszín kérgesedésének esélyét. A növényi maradványok lebomlása hosszabb távon a talaj szervesanyag-tartalmának növekedéséhez is hozzájárulhat. Ez javíthatja a szerkezetet, a vízbefogadó képességet és a talaj biológiai állapotát. A korábbi gazdálkodási szemléletben a betakarítás után teljesen megtisztított, csupasz föld sokszor a rendezettséget jelentette. Az egyre gyakoribb aszályok miatt azonban egyre fontosabbá válik, hogy a talaj a legforróbb hónapokban is védve maradjon. A talajborítás nélküli parlagként bejelentett területeknél szintén gondoskodni kell a megfelelő takarásról július 15. és szeptember 30. között. Ez történhet a természetesen megjelenő növényzet megőrzésével, vagy annak eltávolítása után agronómiailag indokolt időn belül elvetett növénnyel.
A parlagterület tehát nem maradhat automatikusan teljesen fedetlenül csak azért, mert azon éppen nem folyik aktív termesztés. A szabály lényege, hogy a pihentetett föld felszíne is védett legyen a legérzékenyebb időszakban.

A parlagként bejelentett területekkel rendelkező gazdáknak ezért érdemes ellenőrizniük, hogy megfelelő-e a növényborítás, illetve az előírt állapot szeptember végéig fennmarad-e. Az ültetvényekre bizonyos esetekben külön szabályok vonatkoznak. A 12 százaléknál meredekebb lejtésű területeken legalább mulcsozással vagy egynyári növények vetésével kell gondoskodni a sorközök takarásáról. A talaj védelmére ugyanakkor nem használható műfű, gumigranulátum, szintetikus anyag vagy hulladék. A lejtős ültetvényeken a talajborítás nemcsak a víz megtartása miatt fontos. Egy nagyobb zápor a fedetlen felső réteget könnyen lemoshatja, ami erózióhoz és tartós termékenységromláshoz vezethet. A kivágott ültetvények területén is gondoskodni kell a talaj takarásáról a kivágás és az újratelepítés megkezdése közötti időszakban, de legalább július 15. és szeptember 30. között. A minimális talajborítás elmulasztása támogatási jogkövetkezménnyel járhat. Ez nem feltétlenül hagyományos helyszíni bírságot jelent, hanem a KAP feltételességi rendszerén belüli meg nem felelést. A hatóság egy ellenőrzés során értékeli a hiányosság súlyosságát és kiterjedését, ezt követően pedig a Magyar Államkincstár dönthet a gazdálkodónak járó támogatás csökkentéséről vagy visszavonásáról. Súlyosabb esetben akár a támogatottak köréből történő kizárás is felmerülhet. A mulasztás tehát közvetlen pénzügyi veszteséget okozhat. Ha egy gazdálkodó közvetlen kifizetésben vagy érintett vidékfejlesztési támogatásban részesül, az ellenőrzés során feltárt szabálytalanság csökkentheti a számára kifizethető összeget. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is arra figyelmeztetett, hogy a feltételességi előírás megsértése valamennyi érintett támogatás csökkentésére hatással lehet. A jogkövetkezmény mértékét több szempont alapján állapíthatják meg. Figyelembe veszik a mulasztással érintett terület nagyságát, a szabálytalanság súlyosságát, annak tartósságát, ismétlődését és azt is, hogy gondatlanságból vagy szándékosan történt-e.

Nem mindegy az sem, hogy a talajborítás hiánya kizárólag a gazdálkodó saját területét érinti-e, vagy a probléma más földekre is átterjedhet. Különösen súlyos megítélés alá eshet a mulasztás, ha lejtős vagy erózióveszélyes területen történik, illetve talajvesztést vagy tartós állapotromlást okoz. Ilyen esetben a gazdálkodó nemcsak a támogatását veszélyeztetheti, hanem saját termőföldje értékét és termőképességét is. A kisebb gazdaságokra bizonyos szempontból eltérő szabályok vonatkozhatnak. A hatályos rendelkezések alapján az egységes kérelemben bejelentett, legfeljebb tíz hektár mezőgazdasági területtel rendelkező gazdálkodóknál az ellenőrzésre és a jogkövetkezményekre vonatkozó egyes előírásokat nem kell alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a talajborítás vagy a vízmegőrzés a kisebb területeken ne lenne ugyanolyan fontos. A föld a gazdaság méretétől függetlenül kiszáradhat, romolhat a szerkezete, és csökkenhet a termőképessége. A gazdálkodóknak ezért mindig a saját területük mérete, támogatási jogcímei és a hatályos szabályok alapján kell megvizsgálniuk, milyen kötelezettségek vonatkoznak rájuk. Aki bizonytalan, falugazdászhoz, agrárszaktanácsadóhoz vagy a Magyar Államkincstárhoz fordulhat részletes tájékoztatásért. A talajborítás elmulasztásának következménye nem merül ki a támogatás elvesztésében. A fedetlen talaj gyorsabban kiszárad, csökkenhet benne a biológiai aktivitás, romolhat a morzsás szerkezet, és nehezebbé válhat az őszi munkák elvégzése. A kemény és kiszáradt föld művelése több üzemanyagot igényelhet, nagyobb terhelést jelenthet a gépek számára, és több munkamenetet tehet szükségessé. Ha a következő növényállomány rosszul vagy egyenetlenül kel ki, a veszteség már közvetlenül a termés mennyiségében is megjelenhet.

A gazdálkodó tehát támogatási és termelési oldalon egyaránt veszteséget szenvedhet. Ami rövid távon egyszerűbb megoldásnak tűnik, hosszabb távon jóval többe kerülhet. A jelenlegi aszályos időszakban különösen fontos minden lehetséges vízveszteség mérséklése. Sok térségben a talaj nedvességtartalma eleve rendkívül alacsony. A fedetlen felszín a napsütésben gyorsan felforrósodik, a meleg szél fokozza a párolgást, és a nedvesség rövid idő alatt eltűnhet a felső rétegekből. A tarlóval, növényi maradványokkal vagy élő növényzettel borított föld hűvösebb maradhat, és valamivel lassabban veszít vizet. Ez önmagában nem oldja meg az aszályt, de érezhető különbséget jelenthet a következő vetés kelése és kezdeti fejlődése szempontjából. A minisztérium szerint a talajban és a tájban történő vízmegtartás ma már nem csupán állami vagy szakpolitikai cél, hanem a gazdálkodók közvetlen gazdasági érdeke is. Első lépésként minden érintett gazdának érdemes áttekintenie, mely tábláira vonatkozik a július 15. és szeptember 30. közötti talajborítási kötelezettség.
Különösen fontosak a nyári betakarítású növények után megmaradó területek, a repce- és gabonatarlók, a parlagként bejelentett földek, valamint a lejtős ültetvények. Ezután azt kell megvizsgálni, hogy az adott területen melyik teljesítési mód a legcélszerűbb. A rendkívül száraz földeken nem biztos, hogy a másodvetés megfelelően ki tud kelni, ezért sok helyen a tarló megőrzése jelentheti a legkisebb kockázatot. Más táblákon az őszi vetés, a meglévő növényállomány fenntartása vagy egy jól megválasztott takarónövény biztosíthat megfelelő fedettséget.

A dokumentálásra is érdemes figyelmet fordítani. Egy későbbi ellenőrzésnél segítséget jelenthet, ha a gazdálkodó rögzíti, mikor történt a betakarítás, a tarlóhántás, a másodvetés vagy más kapcsolódó munkaművelet. A száraz talaj túl intenzív megművelése tovább növelheti a nedvességveszteséget. A teljes felszín bolygatása, a növényi maradványok eltávolítása vagy a túl korán elvégzett mélyművelés egyes területeken tovább száríthatja a földet. A munkaműveleteket ezért a helyi talajállapothoz és az aktuális időjárási körülményekhez kell igazítani. A talajborítás a következő kultúra indulását is segítheti. A jobb nedvességállapotú földön könnyebb lehet a megfelelő magágy kialakítása, egyenletesebb lehet a kelés, és kisebb eséllyel kerül hátrányba a növényállomány már fejlődésének kezdetén. Ez különösen az őszi vetésű növények esetében fontos. Ha a föld nyár végére teljesen kiszárad, túlmelegszik és elveszíti kedvező szerkezetét, az őszi vetés kockázata jelentősen megnőhet. A talajvédelem ezért nem a már lezárult betakarítási időszak része, hanem a következő szezon előkészítése. A mostani aszály nem tekinthető elszigetelt eseménynek. A minisztérium szerint a szélsőséges időjárás gyakoribbá válásával az aszály Magyarország egyik legsúlyosabb mezőgazdasági kockázatává vált. A jövőben ezért egyre nagyobb szerepet kaphat a talajtakarás, a tarló megőrzése, a szervesanyag-gazdálkodás, a talajkímélő művelés és minden olyan megoldás, amely javítja a föld vízmegtartó képességét.
Ezek a módszerek már nem pusztán kiegészítő lehetőségek, hanem a gazdálkodás alkalmazkodóképességének és versenyképességének alapvető elemei lehetnek.

Az érintett gazdálkodóknak tehát július 15. és szeptember 30. között gondoskodniuk kell a minimális talajborításról. A követelmény tarló fenntartásával, másodvetéssel, őszi vetéssel, meglévő növényállománnyal vagy más szabályos talajtakarási módszerrel is teljesíthető. Aki elmulasztja a kötelezettséget, támogatási jogkövetkezményekre számíthat. A Kincstár az ellenőrzés során feltárt mulasztás alapján csökkentheti vagy visszavonhatja a támogatást, súlyosabb esetben pedig további szankciókat is alkalmazhat. A legfontosabb azonban nem csupán a támogatások megőrzése. A talajborítás segíthet mérsékelni a kiszáradást, megőrizni a talaj szerkezetét és biológiai állapotát, valamint kedvezőbb feltételeket teremteni a következő növénykultúra számára. A mostani rendkívüli aszályban a talaj takarása ezért nem egyszerű adminisztratív teher, hanem a termőföld, a következő termés és a gazdaság hosszú távú működésének egyik fontos védelmi eszköze – írja a magro.hu.