Hirdetés
Fotó: Ringier-archívum
Lang Györgyi hatalmas titkot vitt magával a sírba, ám most a lánya, Sára, megtörte a csendet. Sára a Story magazinnak adott interjújában mesélt életük különös fordulatairól és édesanyjával kapcsolatos emlékeiről.
Hirdetés
„Szivárványcsaládban nőttem fel. Apukámat is ismerem, ő is részt vett és vesz a nevelésemben, de én Anyával és Györgyivel alkottam egy szűk családot. Azt szoktam mondani, nekem egy apukám és két anyukám van, illetve – sajnos – csak volt. Györgyi meghalt, amit egy év után sem tudok feldolgozni. Nem vagyok jóban a sorssal, az ilyen óriási történéseket, mint betegség, halál, ami befolyásolja egy ember jövőjét, mindig a sorshoz kötöm. Nagyon sok jót kaptam az élettől, de ami velem, velünk történt mégsem tartom igazságosnak” – árulta el.
Hirdetés
Hirdetés
“Amikor anyukámnak egy éjjel jöttek a szülési fájásai, éppen kártyaparti volt nálunk… Befejezték a kört, majd Györgyi rohant vele a kórházba, délben megszülettem, és még aznap délután elsőként ó vett a karjába. A születésemtől együtt éltünk. Ritkán bíztak másra, inkább mindenhova vittek magukkal” – mesélte nagy utazásaikról, amiket annyira imádott, és ahol mindig barátságos és lelkes társaság vette körül.
Arról is mesélt, milyen odaadó anya volt Györgyi, hogyan segítette a házi feladatok megoldásában, hogyan volt egyszerre engedékeny és szigorú is.
Hirdetés
Sári még kicsi volt, amikor az énekesnő beteg lett, így szinte az egész életében kerekesszékesként ismerte őt.
“Ez számomra egyáltalán nem volt egy feldolgozandó dolog, nem volt nehéz, mert én így ismertem meg Györgyit, és az égvilágon semmiben nem gátolt minket. Györgyi soha nem panaszkodott, a betegségtudat hiányzott belőle, tele volt humorral, vidámsággal, nagyokat tudott nevetni és nevettetni. Teljes értékű anyaként tekintettem rá. Györgyivel mindig abban hittünk, hogy a szklera elmúlik, és újra jár majd, de ezt megnehezítette, hogy 2021-ben kapott egy sztrókot, attól kezdve rohamosan romlott az állapota. Akkor éreztem először, hogy ez hatással lehet rám, ránk, az elkövetkezendő éveinkre. Nehéz volt Györgyinek, de még így is ő tartotta bennünk a lelket, ó tartotta össze a családot, a csapatot. Azt, hogy én nagyon családcentrikus lettem, és hogy vágyom rá, hogy nekem is legyen gyerekem, annak köszönhetem, ahogyan Anyával és Györgyivel éltünk. Amilyen a mi családunk volt.”
Györgyi halálának napjáról is mesélt, ami nagyon megviselte. Folyton a szívében hordozza emlékét, és amiket tanult tőle az életről, elfogadásról.
