Hirdetés


Az itt olvasható szavakat egy elhagyott, megalázott édesanya írta, aki azonban nem hagyta, hogy padlóra küldjék.
“Van egy csodás lányom, és nemrég behívott a főnököm, hogy előléptet, így már jóval több pénzt keresek, mint a volt férjem. Ő azt gondolta, hogy a válással tönkretesz, mert nem sejtette, hogy mire vagyok képes magamért és a gyerekemért. Őt azóta kirúgták az állásából, az anyjánál kénytelen élni.

Hirdetés

Egyedülálló anya vagyok, senkitől sem kapok segítséget. Kirakott abból a házból, amit együtt vettünk, nem használhatom a kocsit, amit együtt vettünk, és mikor ránézek a lányomra, eszembe jut, hogy az apja nem érdemli meg őt.
A válás után új városba költöztem, ahol jó állást kaptam. 10 órát vagyok távol, de mikor hazamegyek, marad időm játszani a kislányommal, kényelmesen lefektetem, még mesét is olvasok.
Reggel fáradtan ébredek, de a buszmegállóban már tele vagyok energiával, mert tudom, hogy azért dolgozom, hogy a lányomnak és nekem jó legyen. Még csak 9 hónapos, a múlt héten már kezdett lépegetni. Amíg én dolgozom, édesanyám vigyáz az unokájára.

Hirdetés




Igen, az életem nehéz, de élek, és nem adom fel a harcot. A tündéremért mindent megteszek. A hónap végén nem marad nagyon sok pénz, miután kifizetem a számlákat, de nincs tartozásom, köszönjük, megvagyunk. Sosem fogom feladni! Ő elvette az otthonom, az autót, a biztonságérzetem, sőt, szinte mindenem. De ő elbukott, én meg erősebb vagyok, mint valaha.”

Hirdetés
Hirdetés