Hirdetés
Tanulságos esetet idézett fel Gálvölgyi János Kadarkai Endre *Szavakon túl* című műsorában. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész arról mesélt, hogyan reagál arra, ha az emberek azt várják tőle, hogy hozza a “Gálvölgyi-figurát”.
Hirdetés
Elmondása szerint nem egyszer került már kellemetlen helyzetbe a nyílt utcán, amikor vadidegenek követelték tőle, hogy játssza el ikonikus karaktereit. “Az emberek néha azt várják, hogy mindig szerepben legyek. Nem értik, hogy a színpad és a valós élet két különböző dolog” – mesélte Gálvölgyi.
Hirdetés
A színművész szerint ezek a helyzetek nemcsak zavarba ejtőek, hanem tanulságosak is, hiszen rámutatnak arra, hogy a közönség mennyire azonosítja a művészt a szerepeivel. Gálvölgyi János mindemellett igyekszik türelmes maradni, és megértéssel viszonyulni az emberekhez, még akkor is, ha azok túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben.
Hirdetés
“A Lukács uszodába jártam. Jöttem ki egyszer, és egy pali ott ült a padon. Egy ilyen kedves jól öltözött ember azt mondja nekem »Drága művész úr, maga nekem az isten, magát várom reggel óta! Művész úr, elmondanék egy viccet magának«, és közben mentünk. Mondom, nagyon szépen kérem, ne mondjon nekem viccet, mert nem szeretem! Erre ő, hogy »Művész úr, ezt hallgassa végig…« Mondom, nagyon szépen kérem, hagyjon, nem szeretem a vicceket, nem tudok reagálni a viccekre, meg ismerem is őket. Folytatta. »Gálvölgyi úr, édes művész úr, művész úr, majd Gálvölgyi úr…« Mire kiértünk a Frankel Leó útra, zengett az utca, hogy »Te rohadt, büdös, nagyképű«, amit akarsz, minden. És mindez abból adódott, hogy ő azt várta, megállok, és eldumcsizunk, meg én is mondok egy viccet. Erre én képtelen vagyok, ilyen értelemben nem vagyok jó partner ezekre a dolgokra” – mesélte Gálvölgyi János a műsorban.
