Hirdetés
Emmy Collett és Jake Coates általános iskolában szerettek egymásba, együtt is voltak egy darabig, ám aztán az egyetem szétválasztotta őket. Külön élték az életüket, Jake orvos lett Ausztráliában, Emmy pedig angol tanítónő. Annyi év után azonban ismét felvették a kapcsolatot, és szerelmük töretlen maradt. Hat hónapnyi boldogság után Emmynél súlyos rákot találtak az orvosok.
Emmy, aki világéletében egészségesen élt, sportolt, maratonokat futott, még időben orvoshoz fordult a rendszertelen has- és fejfájással, kimerültségével, megnagyobbodott nyirokcsomóival, hasmenéses tüneteivel. Ám mivel a vértesztek és az ultrahangos vizsgálat eredményei jók voltak, az orvosok félrediagnosztizálták, irritábilis bél szindrómát állapítottak meg.
Az állandó fájdalmakkal küzdő nő hiába ment többször is vissza az orvosához, nem kezelték megfelelően. Végül Jake kérésére megint elment orvoshoz, ahol végül egy nyakbiopszia után kiderült, hogy Emmy medulláris pajzsmirigyrákban szenved, annak is a végső stádiumában van.
“Állítólag már két éve kezdődhetett. Tudom, hogy abszurdan hangzik, de a diagnózis tulajdonképpen megkönnyebbülés volt, sokkal rosszabb volt, amikor tudtam, hogy valami baj van, de nem tudtam, micsoda. Jake úgy gondolta, rák lehet, így mentálisan fel voltam készülve a diagnózisra. Igyekeztem pozitív maradni, de akkor még nem tudtam, hogy a rák már áttéteket képzett. Épp készültem a Fülöp-szigetekre Jake-kel, de indulás előtt mellkasi fájdalmaim lettek. Már volt ilyen, ezért nem aggódtam, de Jake ragaszkodott hozzá, hogy bemenjünk a kórházba, ott kiharcolta a CT-t, s ekkor kiderült, hogy a rák szétterjedt: ott van a gerincemben, a tüdőmben, a májamban és a csontjaimban. A mellkasi fájdalmat egy bordatörés okozta, ami szintén a ráknak köszönhető.”
“Az elmúlt 12 évben összesen háromszázan betegedtek meg ebben a betegségben, én vagyok az egyik legfiatalabb. DNS mintát vettek tőlem, hogy különböző kezelési módokon dolgozzanak, még saját egerem is van a laborban. Egyelőre tablettás kemoterápiát kapok, a gyógyszer öt éve még nem is létezett, és bár meggyógyulni nem fogok tőle, talán lelassítja a betegséget. Életem végéig szednem kell, de sok jóra így sem számíthatok. Csak remélni tudom, hogy időben találnak valamit.”
Az orvosok szerint Emmynek 20 % esélye sincs arra, hogy 5 év múlva még életben legyen, de ez nem akadályozza meg a szerelmeseket semmiben. Jake a diagnózis után azonnal megkérte Emmy kezét, amit ugyan a Fülöp-szigeteken tervezett, de mivel lemondták az utat, a férfi másnap egy tea mellett tette fel a nagy kérdést. Mivel nem tudni, mennyi idejük van, a pár hamar megrendezi az esküvőt, szeptember harmadikán esküsznek örök hűséget egymásnak.
Emmy hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot addig is:
“Sokan kérdezik, érzelmileg hogyan bírom. Lehet, hogy naiv vagyok, vagy a homokba dugom a fejem, de boldog vagyok és nem gondolok rá. Jake-kel lehetek, és hálás vagyok, hogy újra együtt vagyunk. A rákkal semmit nem tudunk tenni, ott van, akkor akár élvezhetjük is az együtt töltött időt. Csak az bánt, hogy a szeretteimnek fájdalmat okozok. Annyira szomorúak, lelkiismeret furdalásom van miattuk. Szenvedélyesen dolgozom azon, hogy minél többen megismerjék a betegséget, pont amiatt, ami a diagnózisig történt velem. Ijesztő, milyen hosszú ideig együtt éltem a betegséggel, anélkül, hogy tudtam volna róla, és majdnem belebolondultam a bizonytalanságba. Ha időben diagnosztizáltak volna, minden másképpen lenne most. Pénzt gyűjtök a The Royal Marsden kórháznak, ahol kezelnek, mert annyira szuperek.”
“Nyáron Jake-kel letekerjük a 2000 kilométert Koppenhágába Amszterdamon és Brüsszelen keresztül. Jó lesz, mert legalább mozgásban tart, ami az immunrendszeremet erősíti. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy rákosan is lehet aktív és izgalmas életet élni. Jake elképesztően fitt, ultramaratonokat is fut, ő ül elöl a tandembiciklin. Ha elfáradok, teker helyettem is. Akár hiszitek, akár nem, boldogabb vagyok, mint valaha. A szeretet a legerősebb gyógyszer, engem pedig ezzel kényeztetnek. Jake most nem gyógyít, összeköltöztünk, és olyan munkákon gondolkodunk, amit mind a ketten, együtt tudunk végezni. Nem viseljük el a gondolatot, hogy egy munkanapnyi időt távol legyünk egymástól, keresünk valamit, ami mind a kettőnket boldoggá tesz. De először jöjjön a nászút…. Elmegyünk a Fülöp-szigetekre, mert oda még nem jutottunk el. Igaz a mondás, hogy sohasem tudhatod, mi vár rád a sarkon túl. Optimista vagyok, és hálás. A betegség miatt minden napot úgy élek meg, mintha az utolsó lenne: mosolyogva, szeretve, kedvesen mindenkivel. Annyira boldog vagyok, hogy Jake és én újra együtt vagyunk, hogy még a rákról is megfeledkezem.”
Forrás: lemon.hu
