Hirdetés
– Jó napot kívánok. Okirat ügyintézés miatt jöttem.
– Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15.000 forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét szám alatt…
– Tessék.
– Tessék? Mi az, hogy tessék?
– Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul is és magyarul is.
– És kínaiul?
– Természetesen.
– Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
– Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
– Szükség volna továbbá 6×9-es és 9×6-os fényképekre, melyek nyomon követik az Ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
– Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
– Vegyeset. És, persze, három dimenziósat.
– Parancsoljon!
– Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
– De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
– Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
– Hát… Az eredeti családi bárói oklevelünket elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
– Jaj, nagyon sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
– Csak vicceltem. Itt van.
– A fr@ncba. A fr@ncba! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
– Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök… Leülök… És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
– Dehát… izé… elfogyott…
– Na ne vicceljen. Ott van az a méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 00001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
– Tudja, fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
– Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
