Rezsicsökkentés – Erre készülhetnek a magyar családok a következő fűtési szezonban

Az Eurostat szerint továbbra is Magyarországon az egyik legalacsonyabb a lakossági energia ára, a rendszer fenntartása azonban komoly költségvetési teher
Magyarország továbbra is különleges helyet foglal el az európai energiapiacon. Miközben számos uniós országban komoly terhet jelentenek a háztartások számára a villany- és gázszámlák, a magyar fogyasztók a hivatalos statisztikák alapján továbbra is az egyik legalacsonyabb lakossági energiaárral találkoznak. Az Eurostat friss adatai szerint 2025 második felében Magyarországon volt az egyik legalacsonyabb lakossági villamosenergia- és földgázár az Európai Unióban. A kedvező számok mögött azonban összetett rendszer működik. A rezsicsökkentett ár ugyanis nem feltétlenül tükrözi azt, hogy az energiát Magyarország valóban ilyen olcsón tudja beszerezni, előállítani és eljuttatni a fogyasztókhoz. Amikor a tényleges költség magasabb annál, mint amit a háztartások fizetnek, a különbség jelentős része végső soron az állami rendszerben jelenik meg.

Ezért a következő fűtési szezon egyik legfontosabb kérdése már nem pusztán az lesz, hogy mennyi szerepel majd a családok számláin, hanem az is, milyen formában lehet hosszabb távon fenntartani a magyar rezsivédelmet. Az elmúlt évek jól megmutatták, mennyire gyorsan változhat az európai energiapiac. A 2021 és 2023 közötti időszakban a földgáz és az áram ára többször is rendkívüli magasságokba emelkedett, ami nemcsak a háztartásoknak, hanem a vállalkozásoknak is komoly problémát okozott. Azóta ugyan jelentősen nyugodtabb lett a piac, az energia továbbra sem vált teljesen kiszámíthatóvá. A földgáz világpiaci ára, a geopolitikai konfliktusok, a tengeri szállítási útvonalak, az európai gáztárolók töltöttsége és természetesen a téli időjárás is gyorsan megváltoztathatja a helyzetet. Egy hosszabb, hidegebb tél például jelentősen növelheti Európa gázfogyasztását. Ha közben valamilyen ellátási fennakadás is kialakul, ismét megindulhat az árverseny a rendelkezésre álló energiahordozókért. Az Eurostat szerint az Európai Unió átlagos lakossági villamosenergia-ára 2025 második felében lényegében stagnált. Száz kilowattóra áram átlagosan 28,96 euróba került, szemben az előző időszak 28,79 eurós értékével. A változás tehát minimális volt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az európai villamos energia olcsó lenne. Az árszint továbbra is jóval magasabb maradt annál, amit az energiaválság előtti években megszoktak a fogyasztók.

Az országok között ráadásul hatalmas különbségek alakultak ki. Írországban száz kilowattóra lakossági áram átlagosan 40,42 euróba került, Németországban 38,69 euró, Belgiumban pedig 34,99 euró volt ugyanez az érték. Magyarországon ezzel szemben mindössze 10,82 eurós átlagárat mért az Eurostat. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora villamosenergia-mennyiségért egy ír háztartás nominálisan csaknem négyszer annyit fizethetett, mint egy magyar. A magyar adat tehát látványosan kedvező. A fogyasztói ár azonban csak az egyik oldala a történetnek. Amennyiben az állam vagy az állami energiarendszer magasabb áron jut az energiához, mint amennyit a lakossági tarifában érvényesít, a különbség nem szűnik meg. Az végül valamilyen formában a költségvetésben jelenik meg. Ez azért lényeges, mert a háztartás csak a saját villany- vagy gázszámláját látja. Azt már kevésbé, hogy az állami költségvetésből évente mennyit kell fordítani a rendszer finanszírozására. Az energiaár-támogatásra költött pénzt ugyanabból a közös kasszából kell előteremteni, amelyből az egészségügyet, az oktatást, az infrastruktúrát, az otthonfelújítási programokat vagy más állami feladatokat is finanszírozzák.

A földgáz esetében még nagyobb a különbség Magyarország és az uniós átlag között. Az Eurostat adatai szerint az uniós lakossági gázár 2025 második felében 12,28 euró volt száz kilowattóránként. Magyarországon ugyanakkor mindössze 3,40 eurós átlagos értéket mértek. Svédországban ugyanez 20,92 euró, Hollandiában 17,19 euró, Olaszországban pedig 14,81 euró volt. Vagyis nominálisan Magyarország az egyik legolcsóbb hely maradt az Európai Unióban a lakossági földgáz szempontjából is. A jelenlegi rendszer kétségtelenül komoly védelmet jelent számos háztartás számára. Egy alacsonyabb jövedelmű családnál vagy nyugdíjas háztartásnál akár havi néhány tízezer forintos energiaköltség-emelkedés is súlyos problémát okozhatna. Éppen ezért a rezsicsökkentés társadalmi jelentősége nem vitatható el pusztán azzal az érvvel, hogy sokba kerül az államnak. A rendszer egyik legnagyobb problémája azonban az, hogy a támogatás nem minden esetben oda jut a legnagyobb mértékben, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Egy megfelelő anyagi helyzetben lévő, korszerű ingatlanban élő háztartás ugyanúgy részesülhet a támogatott energiaárból, miközben egy rosszul szigetelt vidéki házban élő, alacsony jövedelmű család sokkal nagyobb energiaterheléssel szembesülhet.

Különösen igaz ez azokra, akik egyáltalán nem vagy csak részben vezetékes gázzal fűtenek. Sok háztartásban továbbra is a tűzifa, vegyes tüzelés vagy más fűtési mód jelenti a téli meleget. Számukra a kedvezményes földgázár kevésbé jelent közvetlen segítséget, miközben a tűzifa ára és a rossz energetikai állapotú épület miatt továbbra is jelentős kiadásuk lehet. A következő évek egyik nagy kérdése ezért az lehet, hogy a rezsivédelmi rendszer mennyire válik célzottabbá. A kormányváltás után az új kabinet számára különösen nehéz döntést jelenthet a jelenlegi rendszer jövője. A lakosság jelentős része megszokta az alacsonyabb tarifákat, ezért egy hirtelen és nagyarányú változtatás komoly társadalmi következményekkel járhatna. Közben azonban a költségvetési szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. A TISZA Párt programja alapján nem a rezsicsökkentés egyszerű megszüntetése, hanem a rendszer társadalmi szempontból igazságosabbá és célzottabbá tétele kerülhet előtérbe. Ennek pontos gyakorlati formája azonban kulcskérdés lesz. Más támogatási szint járhat-e később a magas jövedelmű és az alacsony jövedelmű háztartásoknak? Számíthat-e majd az ingatlan energetikai állapota? Kaphatnak-e nagyobb segítséget azok, akik rosszul szigetelt házban élnek? Lesz-e külön energiaszegénységi program?

Ezekre a kérdésekre kell választ adnia a következő időszak energiapolitikájának. A vállalkozások helyzete szintén fontos része a történetnek. Miközben a magyar lakossági energiaárak uniós összevetésben rendkívül alacsonyak, a vállalatok sokkal közvetlenebbül találkozhatnak a piaci energiaárakkal. Egy pékség, szálloda, gyár vagy más nagy energiafogyasztó vállalkozás számára a magas áram- és gázár közvetlen költségnövekedést jelenthet. Ezt pedig vagy megpróbálja beépíteni a termékek és szolgáltatások árába, vagy kisebb nyereséget, elhalasztott fejlesztést, esetleg létszámcsökkentést vállal. A lakosság így közvetetten akkor is megérezheti az energia drágulását, ha a saját villany- vagy gázszámláján változatlan marad az egységár. Megjelenhet ugyanis az élelmiszerek, a szolgáltatások, a szállítás vagy más termékek árában. Hosszabb távon ezért nem kizárólag az energia árának mesterségesen alacsonyan tartása jelenthet megoldást.

Legalább ilyen fontos a fogyasztás csökkentése. Egy megfelelően szigetelt, korszerű fűtésű lakóépület lényegesen kevesebb energiát igényelhet, mint egy régi, rossz nyílászárókkal és elavult kazánnal rendelkező ház. A szigetelés, a nyílászárók korszerűsítése, a fűtési rendszer cseréje, a hőszivattyú, az okos szabályozás és bizonyos esetekben a napelemes rendszer mind csökkentheti a háztartás kiszolgáltatottságát az energiaáraknak. Ez az állam számára is előnyös lehet. Ha kevesebb energiát fogyasztanak a háztartások, kisebb mennyiséget kell importálni, csökkenhet a támogatási igény, és egy újabb európai energiaválság is kevésbé érintené érzékenyen az országot. A probléma azonban éppen az, hogy a legrosszabb állapotú lakásokban sokszor azok élnek, akik önerőből a legkevésbé képesek többmilliós energetikai beruházásokra. Ezért egy hosszú távon fenntartható rendszerben az árak támogatása mellett egyre nagyobb szerepet kaphatnak a célzott otthonfelújítási programok, a vissza nem térítendő támogatások és az olcsó finanszírozási konstrukciók. Az Eurostat adatai tehát valóban jó hírt jelentenek abból a szempontból, hogy a magyar háztartások 2025 második felében Európa legalacsonyabb energiaárai mellett használhatták a villamos energiát és a földgázt.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő fűtési szezon minden kockázattól mentes lenne. Az európai energiapiac továbbra is érzékeny a világpiaci gázárakra, a geopolitikai helyzetre, az időjárásra és a téli fogyasztás alakulására. Ha ezek közül több kedvezőtlen tényező egyszerre jelentkezik, a rezsicsökkentési rendszer fenntartása ismét komoly költségvetési terhet jelenthet. A magyar családok számára ezért jelenleg az a legfontosabb kérdés, hogy a lakossági védelem milyen formában marad fenn a következő években. Az alacsony energiaár sokak számára létfontosságú segítség, de hosszabb távon olyan rendszerre lehet szükség, amely egyszerre védi a rászorulókat, ösztönzi az energia-megtakarítást, támogatja az otthonok korszerűsítését, és kisebb terhet helyez a költségvetésre. A következő fűtési szezon így nem feltétlenül azért lehet fordulópont, mert egyik napról a másikra megváltoznak a számlák. Sokkal inkább azért, mert egyre nehezebb lesz megkerülni a kérdést: hogyan lehet úgy fenntartani a magyar háztartások rezsivédelmét, hogy annak árát hosszabb távon is elbírja az ország.