Hirdetés
Fotó: Blikk
Tompos Kátya, Jászai Mari- és Junior Prima-díjas színművész-énekes, hosszan tartó betegsége után, mindössze 41 évesen hunyt el. Az országot péntek óta sújtó fájdalom nem szűnik, mindenki mélyen gyászolja a tehetséges művészt.
Hirdetés
A Ripost előkerítette Tompos Kátya legutolsó interjúját, amely egy évvel ezelőtt készült. Ebben az interjúban Kátya még titokban, egyedül küzdött súlyos betegségével, amiről a világ mit sem tudott. Így, tudva a háttérben zajló harcot, még szívszorítóbbak azok a szavak, amelyeket a Pura Poesia Juhász Annával című műsorban mondott el. Tompos Kátya emléke örökké élni fog a színház és a zene világában, valamint mindenki szívében, aki valaha is megismerte munkásságát és szenvedélyét. A tehetséges művész elvesztése pótolhatatlan veszteség, és egy egész ország emlékezik rá mély tisztelettel és szeretettel.
Hirdetés
Ekkor már egy éve küzdött a gyilkos kórral
A beszélgetés során azt a témát járták körül Kátyával, hogy mióta szereti a verseket, és milyen vers írná le az életét:
„Olyan elmélkedős, elemzős lenne, az életről filozofálós lenne. Valószínűleg a legtöbb napom ilyen lenne. Persze lenne olyan, amikor humor vagy vicc lenne, vagy kétségbeesett gondolatok, vagy őrület, de leginkább a filozofálgatás lenne, az élet értelme.”
Hirdetés
Hirdetés
Tompos Kátya az interjú során arról is beszélt, hogy félt a közönségtől és attól, hogy hogyan fogják őt fogadni, milyen véleménnyel lesznek róla. Függött a visszajelzésüktől, és tartott tőle.
“Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt.”
