Hirdetés
Régi legendák keringenek olyan emberekről és lényekről amik mélyen a föld alatt, a bolygó belsejében élnek. Íme a bizonyíték!
Föld alatti titkos világok
Időről időre elterjed a hír, miszerint léteznek fel nem fedezett zugai a Földnek – a felszínen is, de még inkább a felszín és a tengerek alatt.
A lakatlan, zord hegyek és szakadékok vidékén a kevés ott élő körében évezredek óta terjengenek azok a legendák arról, hogyan tartja a kapcsolatot; miként és hol érintkezik a titokzatos földalatti világ a föld felettivel, az általunk ismert és birtokolt napfényes világgal. Az emberek tudatában kellemetlen borzongást keltett minden ilyen mendemonda. Akadnak olyan emberek is, akik azt állítják, hogy ők jártak “odalent”, vagy sikerült találkozniuk a mélyben rejlő titokzatos világ lakóival.
Úgy tartják, hogy az idők kezdetén koboldok, szellemek, holt lelkek lakták, később egyesek alvó lovagokkal, sőt, egész föld alatti országokkal álmodták tele a föld mélyét. Néhány évszázaddal ezelőtt egy bátor svájci birkapásztor merészebb lépést tett. Peter Klaus sittendorfi állattenyésztő állítólag követte elveszett birkáit, amikor egy addig fel nem fedezett barlangba tévedt. Az üreg afféle föld alatti folyosóvá változott, és bár félve, mégis elindult rajta. Érdekes föld alatti völgybe érkezett, ahol tizenkét hallgatag lovag tekézett(!). Nem szóltak hozzá egy szót sem, de megkínálták borral és nem bántották. Valószínűleg egyfajta altató lehetett a borban, mert mire felébredt, a felszínen találta magát, a barlang előtti füvön. Az állatai sosem kerültek elő, ezért visszatért faluba. Amikor hazaért megdöbbenve tapasztalta, hogy rengeteg dolog megváltozott reggel óta: a ház amit akkoriban kezdtek építeni mostanra szemmel láthatóan régóta készen állt, a reggel még vele csaknem egykorú nővére asszony lett, akinek már gyermeke is született. Kiderült, hogy mialatt ő egyetlen délutánt töltött a lovagokkal, a kinti-fenti világban húsz esztendő telt el ezalatt. Legenda… Legenda?
Évekig mesélték a lány történetét, aki felment a Matternhorn-csúcsra, hogy virágokat szedjen, és betévedt a boszorkányok, varázslók világába. A történet azonos a svájci pásztoréval: amikor a rövid vendéglátás után hazatért, az összes családtagja és barátja, ismerőse helyett már csak a fejfája várta a temetőben, mivel száz év telt el távozása és hazaérkezése között, számára egyetlen nap alatt.
Salzburg közelében hosszú idők óta az a történet járja, hogy az 1973 méter magas Hochtorm hegy alatti óriási barlangokban Nagy Károly egész hadserege alszik, s majd egyszer feltámad, és előjön a föld alól, hogy megvívjon az Antikrisztus földet elözönlő seregeivel. Az elmúlt századok során rengeteg elszánt ember indult felfedezőútra ilyen ijesztő hírű barlangban, de közülük sok soha többé nem tért vissza, ez pedig csak tovább gyarapította a mendemondákat. Lehetséges, hogy van közte olyan is, aminek van valami valóságalapja?
Lazarus Gitschner Untersberg város írnoka 1772-ben egy vadászat alatt szintén barlangba tévedt, majd fáklyát gyújtva elindult a befelé nyíló folyosón. Nemsokkal később a földinél sokkal pompásabb világban találta magát, amelyet – idézzük szavait – “a miénknél szebb, tisztább és igazságosabb törvénnyel igazgattak”. Az elbeszélések szerint ő is csak egy-két napot töltött a odalent, majd hazatért és élményeiről írt egy könyvet. A könyv annak idején nagyon népszerű volt, rengeteg ember olvasta többféle országban, viszont meglepő módon senki nem próbálta megkeresni Lazarus barlangját, vagyis a csodásabb világba vezető utat. Napjainkban azt feltételezik, az egész könyv csupán a korban divatos moralizáló történet, és semmi köze a valósághoz.
Eugen Köberle berchtesgadeni fogorvos egy éjszaka a vihar miatt kénytelen volt egy hegyi kunyhóban meghúznia magát. Az éjszaka közepén felébresztette egy alacsony termetű kis férfi, aki régies ruhákat viselt. Az emberke elvitte őt egy barlangba, de nem tudtak kommunikálni egymással, mert a kisember nem értett egy nyelvet sem, amit Köberle beszélt. A doktor igen felemelő és furcsa dolgokat tapasztalt a föld alá érve, de semmit nem árult el élményeiből senkinek, mivel állítása szerint a föld alatti nép hallgatásra kötelezte. Egy hetet töltött Untersberg alatt, és mindez nem a régmúltban történt, hanem 1975-ben. Huszonegy évvel ezelőtt!
Nemere István
(forrás: tvr-hét 1996/28. szám)
