Hirdetés
Zámbó Krisztián, a Király legidősebb gyermeke, a hétvégén ünnepelte 44. születésnapját. E jeles alkalomból úgy határozott, hogy életének eddigi szakaszait értékelve, készen áll arra, hogy a múltat maga mögött hagyja és a jövő felé nézzen.
Hirdetés
„33 évesen azt hittem, hogy enyém a világ, legyőzhetetlennek éreztem magam, semmi nem volt hatással rám. De ez az életvitel egyszer csak visszaüt. Koromból adódóan döntöttem úgy, hogy elmegyek egy teljes kivizsgálásra, pedig negyvenéves koromig szinte semmi bajom nem volt. Mindig sportoltam, nem tudtam leállni. Viszont beleléptem abba a férfi korba, amikor eljött az ideje, hogy tisztában legyek az egészségi állapotommal. Hála a Jóistennek nincs komolyabb probléma. Tudom, hogy már nem 90 kiló vagyok, de még így is helyt állok a színpadon.” – kezdte az énekes a Ripostnak.
Hirdetés
„Nagyon sok minden történt velem a 44 évem alatt, soha nem volt átlagos az életem. Rengeteg öröm, boldogság, csalódás, veszteség ért, ami által tapasztaltabb, bölcsebb lettem. Ebben a korban nem feltétlenül kell okosabbnak lenni, de sokkal jobban figyelek mindenre. Azt mondhatom, hogy nagyon sok emberrel le tudnék ülni beszélgetni, mire kell ügyelni – főleg a fiatalok körében –, hogyan lehet boldogan, döntésképesen, határozottan élni. Sokáig ezzel nem foglalkoztam, úgy érzem, erre is most értem meg, és ezeket már tudom kezelni. Persze vannak dolgok, amiket bánok, és haragszom, hogy nem úgy sikerült, ahogy arra vágytam, de élek, itt vagyok. Az életem felét már biztos, hogy leéltem, már csak az az én feladatom, hogy a hátralévő életemben tudjak sokat mosolyogni, nevetni, még ha néha kínos is vagy ha azt az emberek félre értik. Rájöttem, hogy nem gondolhatok mindig a rosszra, persze az picit sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy nehezen felejtek, és kissé a múltban ragadtam. Édesapám tragédiája sok mindenben megváltoztatott. Viszont most tanulom, hogy ne nézzek hátrafelé. Nem a múltban, hanem a jövőben akarok élni. Ezt szeretném jobbá tenni!” – mesélte Krisztián, aki az édesapja halálával úgy fogalmazott, hogy az idő minden sebet begyógyít.
Hirdetés
Hirdetés
„Lehet, hogy nem hangzik szépen, vagy megköveznek érte, de már túl tettem magam. Muszáj volt, mert nem élhetek örökké ebben. Igen, hiányzik, de 21 éves voltam, amikor ő elment, és örökké a szívemben fogom őrizni. Azért dolgozom, és teszek érte, hogy édesapám munkásságát a jövőnek is megmutathassam. Amikor elmegyek fellépni, szeretném, ha őt látnák bennem – hangsúlyozom, nem az énektudásról beszélek – a dalain keresztül. Sok olyan nóta van, amiről míg élt, nem is tudtak az emberek. Én ezekkel állok színpadra, és igyekszem mindig olyan történeteket mesélni róla, amit sokan nem hallottak!” – árulta el.